"Egy idő után megtanulod a finom különbséget a kézfogás, és az önfeláldozás között... És megtanulod, hogy a vonzalom nem azonos szerelemmel, és a társaság a biztonsággal... És kezded megérteni, hogy a csók nem pecsét, és a bók nem esküszó... És hozzászoksz, hogy emelt fővel és nyitott szemmel fogadd a vereséget: a felnőtt méltóságával, nem pedig a gyermek kétségbeesésével... És belejössz, hogy minden tervedet a mára alapozd, mert a holnap talaja túl ingatag ehhez... Egy idő után kitapasztalod, hogy még a napsugár is éget, ha túl sokáig ér... És megtanulod, hogy valóban sokat kibírsz... hogy valóban erős vagy... és valóban értékes."
Veronica A. Shoffstall
______________________________________
Bocsáss meg Uram, hogy egykor nem ismertem fel a védőangyalt, akit küldtél mellém abban a nehéz órában. Olyan rémesen egyszerű volt, görnyedt háttal jött felém, porosan, kopott saruban, szárnyak nélkül, törékenyen.
Még csak nem is köszöntöttem. Lenéztem, elhúzódtam tőle!
Ki gondolta volna, hogy karjába vesz, felemel, átölel, és megment engem, azon a nehéz órán.
Már figyelek! Bárki lehet... angyalod.
Pichlerne
_______________________________________
AMENNYIBEN TETSZETT A LAPOM, KÉREM ÍRJON A VENDÉGKÖNVEMBE...
sok pénz jön
PÁROM AZ IDEÁLOM.:)
Az én imádott Párommal:)
OKOSSÁGOK, VICCES MONDÁSOK A VILÁGBÓL, INNEN-ONNAN
Bölcsességek, és idézetek, melyek nem feltétlenül tetszetősek számomra, nem én válogatom, automatikus áradás. :) ...de azért bőségesen vannak köztük gyöngyszemek.
" "
______ . _______
KEDVENCEM MÉG AMI WINEHOUSE
Hogy egy Amyt kedvelő szavait idézzem:” Ilyen flegmán őszinte, hanyagul elegáns, szétesett mégis bűbájos és dögös énekesnő nagyon kevés van.”
Title goes here
Sárgán hever itt a
középkori Róma, de lángol az alkony, mint véres oroszlán, s te fönn
lovagolsz még a Capitolium ősi tetőjén, Marcus Aurelius.
Bronzfejü
cézár, aranyszakállú, vak ragyogásu szoborszemeiddel őrködve
vigyázol, s én állok előtted.
Császári felség, emberi nagyság,
roppantpogányság örök igazza, bamba tömegből visszahúzódó, trón
magasában egyedül élő, koldus imperátor.
Nem kancsal apostol, nem
zagyva keletnek elmebetegje, fönséges írótárs, együtt a szív és
fő, fájdalom és bölcs messzetekintés, elhagyott e sanyarú földön,
. az, aki él és az, aki fél és látja a törvényt, reszketve, de higgadt
lépttel megy a sírhoz, az értelem égő lámpája kezében, megvetve, mi
barbár mindazt, mi hazugság.
Semmi, ami barbár nem kell soha
nékem, semmi, ami bárgyú. Nem kellenek ők se, kik titkon az éggel rádión
beszélnek, a jósok, a boncok, a ferde vajákos, ki cifra regéknek gőzébe
botorkál, csürhe-silányok, kik csalva, csalatva egy jelre lehullnak, s úgy
fintorog arcuk, mint a bolondé.
Csak a bátor, büszke, az kell nekem,
ő kell, őt szeretem, ki érzi a földet, tapintja merészen a görcsös, a
szörnyű Medúza-valóság kő-iszonyatját S szóI: "ez van", "ez
nincsen" "ez itt az igazság", "ez itt a hamisság", s végül odadobja
férgeknek a testét.
Hős kell nekem, ő, ki déli verőben nézi a rémet,
hull könnye a fényben és koszorúja izzó szomorúság.
Messze vagyok
már, messze röpültem, messze az olcsó, híg dudaszótól, dél és nyugat
között csapong az én lelkem, mindig szabadabban. Álarcomat itten elvetem,
aztán újra felöltöm, s járok mosolyogva, tanulva a tűrést, a
hosszu alázat gőgös erényét, szenvedve a mocskot, rejtve riadtan
rongyokra szakított, császári palástom.
Hadd emelem föl, hadd
emelem hát tiszta, hitetlen, kétkedve cikázó, emberi pára- lelkem
tefeléd most, ki jöttem a pannón halmok alól, s élek a barna Dunának,
a szőke Tiszának partjai közt. Jaj, hadd emelem föl mégegyszer a szívem
testvéri szivedhez, Marcus Aurelius.
Róma
1929
HALOTTAIM EMLÉKÉRE...
giff
CHAT
Üdvözletem,
Az elmúlt egy óra üzeneteit tárolja csupán a chat. Kérem, ezt figyelembe venni